A vasárnapi programmal az új játékosok közelebbi megismerése, a régebbi Kosok összerántása volt a cél. Kitűnő volt az időzítés  az időjárás  tekintetében is.

Kelenföldön találkozott a résztvevők nagy része, innen vonatoztak ,Biatorbágyon csatlakoztak az autóval érkezők. Az állomásról immár közösen indultunk, hogy a Viadukt megtekintése után meghódítsuk az egyre felkapottabb biatorbágyi turista célpontokat.

A Madárszirt és a Nyakas-kő volt a cél. Az odavezető út nem igazán hosszú, de a szintemelkedés miatt kifejezetten nehéz, így mindenki örült, hogy a Szarvas-hegy felénél volt egy kis pihenő ahol lehetett a folyadékot pótolni, és egy kis barackot „harapni”. Innen indulva már majdnem a célnál voltunk, amikor egy mentőhelikopter húzott el nagyon közel a fejünk fölött és le is szállt a Madárszirt elé. Vagy gyakorlat volt, vagy hirtelen meggyógyult a sérült, de szerencsére, ahogy láttuk beteg nélkül távozott. A Madárszirtről kiváló kilátás nyílik a környékre és innen már látható a Nyakas-kő, aki már volt, tudja, innen jön a neheze.

Az erdei túra teljesen megfelelt a beszélgetéseknek, nagyon jó időnk volt, jó témák voltak, jól telt az idő. Viszont amint elkezdtünk leereszkedni a célhoz vezető szurdokba, kicsit leállt a társalgás, mindenki próbált összpontosítani a természet és a túrázók koptatta „ösvényen”. Nincsenek korlátok, kapaszkodók vagy lépcsők, oda kell figyelni, ha valaki nem gurulva akar érkezni az aljába.

A Nyakas-kő lábától ugyanez a helyzet, csak felfelé, itt is folyamatosan figyelni kell a feljutáshoz. Vannak szűk járatok, ahol csak egyesével lehet átjutni. Amikor mindenki felért együtt megmásztuk a csúcsot, gyönyörködtünk a tájban, készültek a képek. Nagyon messze el lehet látni, pazar a kilátás a környékre. (Etyek, Herceghalom, Páty, Sóskút)

A célpont elhagyása ugyanazon az útvonalon történt ahol érkeztünk, úgyhogy ismét kezdődött az óvatos ereszkedés és megint oda kellett figyelni a mászásnál, hogy visszaérkezzünk a Madárszirtre. Meg kellett pihennünk, mert ez a kétszer oda vissza út, hiába nagyon rövid rész, sportoló próbáló.

Miután kifújtuk magunkat az ebéd felé vettük az irányt, egy jó harminc – negyven perces túra után érkeztünk a Rigó pincéhez.

Rigó Zoltán borász mérnök és felesége Margó pogácsát és 5 fajta borkóstolót tett elénk, ebből választottuk ki az ebédhez leszállítandó bort. A kétféle fehér és vörös, egyféle rosé kóstolás után rájöttünk, hogy a borelemzés nem a Kosok erőssége. A fogyasztásban jók voltunk és megjelentek ízlése is egységes volt egy 13 %-os vörös száraz cuvée mellett tette le mindenki  a voksát. Itt a koccintások mellett jobban lehetőség nyílt beszélgetni a csapat múltjáról, jelenéről, jövőjéről. A rögbiről általánosságban, a szabályok is szóba kerültek, valamint a hazai helyzetet is górcső alá vettük.

A pincészethez tartozó hatalmas szőlősben visszamentünk, hogy jöjjön a várva várt ebéd. Margó őz, vaddisznó és szarvas sülttel várta a Kosokat. Kicsit bepánikolt, hogy nem lesz elég a felszolgált étel, ilyen sportos jó étkű fiatalembereknek, de senki nem jött el éhesen az asztaltól, de az is  igaz, hogy mindent IS elfogyasztottunk és öblítettük rá a választott vörössel.

Az ebédnél is tovább folyt a beszélgetés a rögbiről, remek, sokak által nem hallott történetek hangzottak el, és tovább folyt az ismerkedés csapatunk frissen igazolt tagjaival. Körülbelül másfél óra borozás és étkezés után ismét túrázni indultunk.  Szerencsére a vissza az út nem volt olyan veszélyes, tele pocakkal és jó pár pohár bor után nem lett volna jó a délelőtti emelkedőket megmászni. A már ismert check pointnál volt egy kis pihenő, innen már egyenesen állomáshoz mentünk.

Összességében egy 17 km es távot tudott maga mögött a csapat, nem tűnik soknak, de a szintkülönbségek miatt nem lehet könnyű túrának mondani. A jó hangulatú összetartás eredményességét a legjobban azzal lehet mérni, hogy többen már a következő közös programokról beszéltek.

Bízunk benne, hogy hamarosan összejön, és, hogy még több csapattagnak lesz lehetősége csatlakozni.

Addig is az edzésekre és a bajnoki mérkőzéseken való minnél jobb szereplésre kell fókuszálni.

Hajrá Kosok!